A hosszas szünet után igyekszünk behozni magunkat. További példákkal szolgálunk a világból, amelyekből mindannyian tudást, látásmódot, ízlést meríthetünk, akárcsak az amerikai Tampa "Museum of Art"-jának látogatói.
A történelem során a múzeumok is hatalmas utat jártak be. Kiindulva az ókori templomok nyilvánosság elől elzárt tereiből, a publikussá válás során ugyan az a fő emberi jellemző építette ezeket az épületeket: a tudásvágy.
Hála ennek a remek tulajdonságunknak ma éppúgy folytatódik a múzeumok építése, és ezzel a mai amerikai példával megtekinthetjük hol is tartunk most.
Mielőtt a belső struktúrát vizsgálnánk, tekintetünk a tömegre és annak felületeire, a homlokzatokra vetül. Ezek önállóan is egy-egy gyönyörűen megkomponált "festményt" alkotnak, de kooperációjukból is remek "szobor és térkompozíció" születik.
A hatalmas összefüggő tömeggel az építészek egy művészeti konténert, egy semleges terekkel és felületekkel rendelkező ékszerdobozt kívántak alkotni, ami a benne elhelyezett kiállítási tárgyak alá rendeli magát.
A földszint üvegburkolatot kapott, amely oldja a súlyos hatást, hiszen a hatalmas kubust ezáltal a föld és az ég közt lebegteti.
A semlegesség és a funkcionalitás tükröződik az épület belső terein is, ahol ugyanazt a perforált fémburkolatot alkalmazták a homogenitás jegyében, mint a külső felületeken.
Meggyőző az épület és a szándék, amely szerint a művészetet befogadó épület semlegességével kerül sziombiózisba az általa bemutatott tárgyakkal.
Építészet: Stanley Saitowitz, John Winder, Neil Kaye, Markus Bischoff
Forrás: Archdaily.com